7.rész Menjek, vagy maradjak?

Helló mindenkinek!

Miután sikerült magamat talán egy életre megutáltatni Sofia - val, úgy döntöttem belevetem magamat a munkába. Martina és a húgom persze ezerszer elmondták, hogy ez az egészségemre is rámehet, de engem a legkevésbé sem érdekelt. Az igazság az, hogy a kislány rendesen meglepett. Felnőttként viselkedett a kialakult helyzetben és igyekezett távolról támogatni engem. Nagyon meglepett ezzel a hozzáállással. Most láttam őt először ilyennek, de egyáltalán nem bántam meg. Épp a szobámban ültem és folytattam a dalírást, mikor megcsörrent a mobilom. Kivettem a zsebemből és láttam, hogy a haverom Ruggero hív engem.

- Na mi van öreg? Csak nem megint szerelmi bánatod van? - kérdeztem tőle nevetve, de a válaszától ledöbbentem.

- Nem a húgod nagyon is jó csaj! A világért sem hagynám, hogy egy ilyen dögös csaj szakítson velem.

- Remélem ez csak valami vicc! ha nem, akkor sürgősen verd ki a fejedből, hogy te meg a húgom valaha is együtt lesztek.

- Már együtt vagyunk! Sőt azon gondolkodtam, hogy talán el kellene végre vennem őt feleségül nem gondolod?

- Azt próbáld meg! Esküszöm kitekerem a nyakadat Pasquarelli! Na jó letszlek, mert egy életre elegem lett belőled! - mégis mit képzel ez? Szerinte hagyni fogom, hogy a húgom egy hozzá hasonló idiótával mutatkozzon nyilvánosan? Ruggero nem a komoly kapcsolatairól híres, én meg féltem tőle a húgomat. Ez a természetes nem?

- Jorge bejöhetek? - a hang tulajdonosa Martina volt.

- Persze, épp befejeztem a dalt. Ha akarod, megnézheted a kottáját.

- Igazából, csak szerettem volna megkérdezni, hogy nincs e kedves sétálni velem a parkban. Tudod nem jó, hogy folyton itt bent kuksolsz, mikor kint hét ágra süt a nap.

- Rendben van nem bánom menjünk! De figyelmeztetlek, hogy a csini kutyádat itthon hagyjuk!

- Jól van, Olga ma itthon marad megértettem! - kicsit elszomorodott, de neki is meg kell értenie, hogy nem igazán tűröm meg azt a dögöt a közelembe, mióta hála neki kis híján kificamodott a bokám. Gyorsan átöltöztem, majd indultunk is. A Stoessel villától nem messze volt egy park, oda mentünk sétálni. El kell ismernem, jó ötlet volt ez a séta, segített egy kicsit kitisztítani a fejemet. Egész végig az járt a fejemben, hogy vajon Sofia most mit csinálhat? Mi van, ha már nem akar tőlem semmit sem? A gondolataimból Martina zökkentett ki.

- Hé Jorge figyelsz te rám? Az előbb épp azt kezdtem el mesélni, hogy hamarosan megtartjuk az első próbákat a dalfelvételhez.

- Nem lesz dalfelvétel! Sajnálom Martina, de nem dolgozhatok tovább veled!

- Ezt meg, hogy értsem?

- Én vissza akarok menni Los Angelesbe. Szeretnék újra a saját otthonomban lenni, mert ez a kis családias élet nem nekem való! Teljesen idegennek érzem ezt a környezetet. Talán soha nem kellett volna idejöjjek.

- Szerintem pedig az a bajod, hogy a kis Sofia barátnőd nem keres téged igaz? Azon gondolkodtál már, mi lenne ha te keresnéd meg őt? Ennyire nem lehetsz sötét Blanco!

- Akkor is ez nem így működik. Hazamegyek és átgondolom még egyszer mielőtt döntenék. Este közlöm veled meg a családoddal, hogy megyek, vagy maradok!

6.rész A magányba taszítasz

Helló mindenkinek!

Tehát ott hagytam abba, mikor elmondtam Martinanak, hogy Sofia meg én újra együtt vagyunk. Meglepett a reakciója. Nem borult ki, nem kiabált, még csak nem is sírt. Csak ült mellettem, és nézte, ahogyan a nap lassan lement.

- Ideje lenne menni, nem gondolod? - szólaltam meg végül, hogy enyhítsem ezt a nagy csöndet.

- Én még maradok egy kicsit, de te menj biztosan vár a barátnőd! - rám nézett és a szeméből, sütött a fájdalom. Nagyon rosszul éreztem magam, amiért ennyire megbántottam, de én is csak ember vagyok. Meg kell értenie, hogy nem kontrollálhatom, az érzéseimet. Végül felálltam és hazamentem. már kezdem kicsit megszokni, hogy a Stoessel házban élünk. A dal felvétele, a jövő héten fog elkezdődni. Remélem, minél hamarabb végzünk és végre elmehetek innen. HA csak meglátom Martina arcát, rögtön bűntudatom támad, amiért megcsókoltam. Nem akarom, hogy hiú reményeket kergessen irántam. Nem lehetünk együtt és ezt neki is meg kell értenie. Miután megérkeztem, láttam, hogy Sofia éppen Mariana - nak segít leszedni az asztalt. próbáltam úgy felmenni a szobámba, hogy ne vegyenek észre, de pechemre ez nem jött össze.
- Jorge végre megjöttél! - Sofia ezerwattos mosolya jelent meg előttem. Amikor azt mondom ezerwattos, akkor azt a szó legszorosabb értelmében kell érteni. Ő mindig is az a fajta lány volt, aki sosem volt szomorú és bánatos. Tudta, hogyan kell élni az életet, velem ellentétben. Én ugyanis buliról, bulira jártam és az esetek többségében eszméletlenre ittam magamat. Persze ennek is meg vannak az előnyei, főleg mikor a kiadód egyre több és több dalt követel tőled, neked meg már eleged van ebből az egészből. Ettől eltekintve mindig is parti állat voltam, aki bárkit rávett a bulizásra.
- Csak sétálni voltam, de már minden rendben.
- Mondanom kell valami fontosat. Beszéltem a szüleimmel és megmondtam nekik, hogy még nem akarok esküvőt. Nem szeretnélek kényszeríteni arra, hogy feleségül vegyél, mert még fiatalok vagyunk ehhez.
- Te komolyan azt mondod, hogy nem kell feleségül vegyelek? - bevallom hatalmas kő esett le a szívemről. Én meg a házasság, az két külön dolog. Igaz, hogy szeretem Sofiát, de nem venném feleségül
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülsz majd neki - a hangjából érződött, a csalódottság.
- Ugyan nem komolyan mondtam. Ne haragudj, de te mondtad, hogy még fiatalok vagyunk még a házassághoz.
- Tudod, én nagyon szeretlek téged és ha történt valami közted meg egy másik lány között, ameddig én nem voltam a közeledben, akkor inkább mond meg, mint sem elhallgasd előlem az igazságot! - miért kell bűntudatot keltenie bennem? Tudom, hogy nem szándékosan csinálja, de ha más lányokról beszél, nekem egyből csak Martina jut az eszembe. Igen tetszik nekem, de Sofia a barátnőm, nem pedig ő.
- Én is szeretlek téged! - kicsit elmosolyodtam, hogy ne lása mennyire ideges vagyok. Ő visszamosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra és felment a szobájába. Könnyű neki, hiszen nem tud semmiről sem. Kíváncsi lennék, mit szólna, ha meg tudná azt a csókot köztem meg Martina között. Véletlenül sem akarom őt elszomorítani. Muszáj volt beszélnem Martina - val, hogy tisztázzuk ezt az egészet. Pontosan tudtam, hogy hol fogom őt megtalálni. Kimentem a kertbe, egyenesen a kerti zongorához. Martina épp ott ült, és írogatott. Vettem egy mély levegőt, majd oda sétáltam hozzá.
- Mielőtt bármit is mondanál, nézd meg ezt! - anélkül, hogy felém fordult volna, a kezembe nyomott, egy kottát, rajta a közös dalunk refrénje volt. A szemeimmel végig futottam, a szöveget

Adj nekem mindent,

Felejtsd el a kétségeket, felejtsd el a félelmet

Add nekem a titkos kulcsot, ami elrejti a mágikus szívedet

A vágyam, hogy szeresselek

Egy pillantásban és egy sóhajtásban velem legyél.

Őszintén megmondom, hogy tetszett a szöveg. Igaz nem az én stílusom, az ilyen nyálas szerelmes dalok, de részemről rendben volt a szöveg. Már csak a többi része kell és részemről vége is volt a közös munkának. Visszaadtam neki a papírt, majd indultam is volna vissza a házba, ő azonban elkapta a karomat.

- Tényleg itt akarsz hagyni engem? - kérdezte tőlem olyan nagyra nyílt őzike szemekkel, hogy kénytelen voltam ott maradni.

- Miért kellene maradnom? Engem bent vár a barátnőm. Mi okom lenne itt lenni veled és meghallgatni, amit mondasz?

- Mert nem tudod letagadni, hogy érzel irántam valamit.

- Nem fogom megbántani, a barátnőmet érted? Sofia sokat jelent nekem és egy csók miatt nem fogom őt elhagyni, ezt vésd jól az eszedbe. Egy csók volt na és? Sok lánnyal csókolóztam már, anélkül, hogy utána össze jöttem volna velük. Veled sem lesz másképpen.

- Azt mondtad, hogy nem titkolsz előttem semmit sem!- ez a hang nem Martina felől jött. Hátranézte és megláttam, hogy Sofia ott áll teljesen ledöbbenten. Sejtettem, hogy ebben a pillanatban buktattam le saját magamat. Martina arckifejezéséből, biztos voltam benne, hogy ő hívta ide Sofiat. Nem gondoltam volna, hogy képes lenne ilyesmire.

- Figyelj gyere velem és megbeszéljük, az egészet! Nyugodj meg én majd elmagyarázok mindent.

- Nem megyek veled sehová sem! A magányba taszítasz engem Jorge! - Nem mondott semmit többet, csak sarkon fordult és elment. Biztos voltam benne, hogy nem örökre megy el, mert szeret engem. Azonban azt is tudtam, hogy idő kell neki ahhoz, hogy újra bízni tudjon bennem.

5.rész Újra kezdett kapcsolat

Helló mindenkinek!

Tegnap váratlan meglepetésként, betoppant Sofia, a barátnőm, vagy inkább ex barátnőm, már magam sem tudom biztosan. Szerencsére, sikerült megmagyaráznom Mariananak és Alejandronak, hogy köztem és a lányuk között, nincsen semmi, mert én már foglalt vagyok. Ennek tudatában örömmel engedték meg, hogy Sofia maradhasson. Végül Lodovica - val megállapodtak abban, hogy ketten osztoznak majd a vendég szobán. Nekem pedig sok mindent át kellett gondolnom. Kezdve azzal, hogy mi az ördögért csókoltam meg Martinat, ha barátnőm van? Nem állítom, hogy a Sofiaval való kapcsolatom tökéletes volt, de megcsalni nem csaltam meg sose. Most biztos totál hülyének néztek, hiszen ki ne szeretne bele, az én tökéletes és totál szerény természetembe. Persze, hogy minden lány, a nyakamra mászik, autó gramm és fotó reményében, de igazán kevés akad köztük, akiken megakad a szemem. Sofia is egy ilyen lány volt. Igaz, ő nem éppen a rajongóm volt, a húga viszont igen, ennek kapcsán ismerkedtem meg vele. Baromi jó csaj, ráadásul, pontosan tudja mi a dolga. Ha arra kértem, hogy csókoljon meg megcsókolt. Ha arra kértem, hogy takarítsa ki fényesre a házamat, azt is megtette. Nem vagyok egy házi tündér, ezt a szerepet rábízom a nőkre, ők értenek is hozzá. Mikor reggel felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy kilyukad a gyomrom az éhségtől, ezért egyenesen, a konyha felé vettem az irányt, ahol beleütköztem, az én még kora reggel is eszméletlen dögös barátnőmbe. Épp a kávéfőzővel ügyködött, de valamiért nem jutott el még odáig sem, hogy bekapcsolja a gépet.

- Egy kicsit szétszórt vagy! - súgtam a fülébe és bekapcsolta a gépet.

- Bocsi, de már évek óta nem csináltam kávét, szóval ezt buktad Blanco

- Már is kötözködsz velem? Figyelmeztetlek, hogy nem hagyom magamat. Már tudsz járni, szóval bármikor el gyepállak, amikor csak szeretnéd - nevettem és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Most, hogy itt van, valamiért sokkal természetesebben viselkedek.

Kész is van a kávéd, két cukorral és tejjel, ahogy szereted - mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy bögrét.

- Mintha azt mondtad volna, hogy éve óta nem csináltál már. Biztos a szexi ápoló fiúk, nem használtak ki.

- Közlöm veled, hogy az ápolóm nő volt és nem férfi és ha az lett volna, sem kötötte le volna a figyelmemet, ha csak nem te lettél volna az ápolóm.

- El tudnál engem képzelni, abban a röhejes szerkóban?
- Ha nem lenne az a hatalmas méretű egód, akkor talán képes lennék rá - próbált mosolyogni, de látszott rajta, hogy nagyon nyomja valami.
- Baj van? Máskor mindig teli torokból kiabálsz a nevetéstől, most meg meg sem akarsz szólalni magadtól. Csak arra válaszolsz, amit én kérdezek tőled.
- Csak elgondolkodtam. Most akkor mi még járunk? Vagy találtál már magadnak másik lányt?
- Persze, hogy nem mégis milyen kérdés ez? - muszáj volt hazudnom. Mégis mit gondolhat majd, ha elmesélem neki a dolgokat köztem meg Martina között?
- Értem, szóval akkor nincs senkid.
- Mi lenne, ha újra megpróbálnánk együtt? - talán kicsit elhamarkodottan kérdeztem meg tőle, mindenesetre nagyon érdekelt a válasza.
- Ha tényleg komolyan gondolod, akkor részemről rendben van.
- Most megyek, még el kell intéznem valamit - ő bólintott egyet, én pedig felmentem, hogy átöltözzek. Közben eszembe jutott, hogy muszáj megbeszélnem a dolgokat Martinaval és el mondani neki, hogy már nem lehet köztünk semmi sem. Miután felöltöztem, küldtem neki egy üzenetet, hogy a parkban várom. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd elindultam a parkba. Közben végig azon járt az eszem, hogy miként fogom neki elmondani az egészet úgy, hogy ne törjem darabokra szegény kislány reményeit. Mégis mi a fenét beszélek? Az a szegény kislány, egy igazi őrült, amióta csak ki akart engem nyírni. Képtelen vagyok elviselni, azt a gonosz vigyort az arcán. Miután megérkeztem, láttam, hogy ő már a lépcsőn ücsörög és fülig ért a szája. Én próbáltam felvenni azt a híres póker arcomat, hogy ne olvasson le belőle semmit.
- Szia örülök, hogy eljöttél! - mondtam és leültem mellé.
- Jaj, Jorge annyira boldog vagyok, amiért ide hívtál - még mindig fülig ért a szája, én meg nem akartam elrontani a kedvét.
- Muszáj elmondanom neked valamit. Tudod, hogy Sofia visszajött.
- Igen tudom. Na és, hogyan fogadta azt, hogy szakítottál vele? Biztos nem eshetett neki valami jól.
- Azt hiszem félre értesz valamit. Én nem szakítottam Sofiaval. Épp ellenkezőleg. Kibékültem vele és újra egy pár vagyunk - Martina erre már nem mondott semmit, hanem csak elfordította a fejét. Ott ültünk egymás mellett csendben, szótlanul. Mint ha csak két idegen lettünk volna.

4. rész Sofia visszatér

Helló mindenkinek!

Miután tegnap, Martina tudtára adtam, hogy köztünk nem lehet semmi ma már úgy ébredtem fel, hogy bármikor rám zúdulhat, a Stoessel család összes haragja. Le mertem volna fogadni, hogy már mindent elújságolt a családjának, kezdve azzal, hogy én kihasználtam. Pedig ez korántsem volt így. Ha kihasználtam volna, akkor azt a csókot kierőszakoltam volna belőle, de nem így történt. Ő is ugyanúgy akarta, szóval nem lenne oka bármit is a szememre vetni. Egyébként is, ő volt az aki félreértette a helyzetet. Nekem teljesen megfelel, hogy csak partnerek vagyunk és semmi más. Azonban csalódnom kellett. Mikor reggel a konyhába mentem, hogy megreggelizzek, mintha semmi sem történt volna. Kicsit furcsálltam, hogy senki sem veti a szememre a tegnap estét. Martina épp az asztalnál reggelizett, ám amikor meglátott engem, rögtön mellém ült és a karomba csimpaszkodott.

- Na és mit csinálunk ma barátom? - kérdezte tőlem, és egy puszit nyomott az arcomra. Én meglepettségemben, majdnem kiköptem a vizet, amit inni kezdtem.

- Jorge nem is mondtad, hogy megkérted Tinit, hogy legyen a barátnőd - jött oda Mariana és a vállamra tette a kezét. Én egy kisebb sokkot kaptam. Hiszen épp, hogy azt mondtam neki, hogy felejtse el, hogy köztünk bármi is történni fog.  Nem is értem, hogy az a buta lány, miért tett ilyet.

- Szerelmem beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem mézes mázos mosollyal, a "barátnőmtől".

- Persze Jorge menjünk a szobámba - én bólintottam egyet, majd Martina szobájába mentünk. Miután magunkra zártam az ajtót, elkaptam a kis hercegnő kezét.

- Neked teljesen elment az eszed? Mégis, hogy lehetsz ennyire buta? Mit akarsz te tőlem mi?

- Talán jobb lett volna, ha elmondom nekik, hogy mennyire megbántottad a lányukat? - kérdezte tőlem és karba tette a kezét.

- Neked teljesen elment az eszed. Úgy viselkedsz, mint valami megszállott rajongó.

- A kérdésedre válaszolva, már nem akarok tőled semmit. Viszont most kénytelen leszel eljátszani, hogy a barátom vagy különben anyáék megtudják az igazat - úgy tűnik, hogy ez a lány nem csak buta, de rosszindulatú is.

- Nem kell elmondanod az igazat, majd megteszem én magam! - dühösen kinyitottam az ajtót, majd siettem lefelé a lépcsőn. Már az utolsó pár foknál jártam, mikor valaki kirántotta alólam a lépcső szőnyeget, én pedig a bokámra estem. Mikor feltekintettem, megláttam Martina kutyáját, amit a farkát csóválva szalad a gazdájához.

- Ejnye Olga, nem szabad ilyet csinálni - mosolygott és felvette a kutyát a földről. Én mozdulatlanul ültem, a lépcső alján, ugyanis a fájdalomtól mozdulni sem bírtam.

- Te kis átkozott! - sziszegtem a fogaim között, majd mérgesen Martina felé tekintettem.

- Talán hívjak segítséget, vagy fel tudsz kelni magadtól is?

- Tudod mit? Nem kell segítség. Viszont elárulok neked valamit: Ezek után, ne is álmodj arról a közös munkáról! Most azonnal megmondom mindenkinek, hogy kiszállok. Nem érdekel, ha a karrierembe is kerül, nem fogok a közeledben maradni! - belekapaszkodtam, a korlátba, majd lassan felhúztam magamat.

- Jorge ezt nem teheted! - kiabált rám, majd elkapta a kezemet.

- Te talán megtehetted azt, hogy szándékos balesetet idézz elő? Mert ha igen, akkor én meg nyugodtan, bonthatom fel a szerződésemet. Nem érdekel, ha senki nem fog ezek után énekesként alkalmazni, legalább nem fogok veled egy légtérben lenni. Kikaptam a kezemet, a szorításából és indultam is el a nappali felé.

- Jorge mi történt? - kérdezte Alejandro, mikor meglátta, hogy csak bicegni tudok.

- Ügyetlen voltam és elestem. Jobban leszek ne aggódjon - láttam, hogy Martina a földre szegezte a tekintetét, engem viszont nem érdekelt semmilyen bocsánatkérés. Az egyetlen, amit akartam, hogy minél távolabb legyek ettől a családtól. Írtam egy üzenetet a húgomnak, hogy pakoljon össze és ne kérdezzen semmit. Remélem estig valamennyire helyre jön a lábam és végre elmehetek innen. Az anyámékat, majd később értesítem. Bár az anyámat ismerve, biztosan a szeretőjénél múlatja az időt, apám meg bent gürizik, a cégénél. Nem vagyunk egy tipikus család az biztos. Alejandro felajánlotta, hogy hív egy orvost, de én finoman visszautasítottam. Nincs rá semmi szükségem. Lassan feltápászkodtam, majd az utamat a kert felé vettem. Lassan botorkáltam ki. Ott azonban megláttam Martinat, így vissza akartam fordulni, de ő megállított.

- Jorge kérlek ne menj még be!

- Mit akarsz tőlem? Talán leütsz, majd azt mondod, hogy a feleségem vagy? Nem érted, hogy nem akarlak látni?

- Én csak azért csináltam ezt az egészet, mert nagyon szeretlek téged annyira, hogy el sem tudom mondani - lassan közeledett felém, majd a kezével végig simított az arcomon. Kellemes érzés volt. Azon kívül, hogy egy őrült nőszemély, egész aranyos még így is. Már épp azon volt, hogy megcsókoljon, mikor egy hang akadályozta meg benne.

- Jorge megjöttem! - ezt a hangot ezer közül is megismertem.

- Sofia? - kérdeztem, majd lassan mindketten megfordultunk. Sofia ott volt előttem. Se tolókocsi, se szülők, csak ő volt ott egyedül. Kikerekedett szemekkel bámultam, mikor a saját lábain sétált oda hozzám.

- Látod sikerült lábra álljak! Ez csakis neked, és a szerelmednek köszönhető. Ha tudnád mennyire boldog vagyok, hogy rád találtam. Képzeld anyuék azt mondták, hogy itt maradhatok veled - én megszólalni sem tudtam. Megfogtam a kezét, hogy érezzem tényleg itt van e velem, vagy csak álmodtam az egészet.

- Örülök, hogy itt vagy - mosolyogtam, majd magamhoz öleltem.

3.Bejegyzés Mindennek vége?

Helló mindenkinek!

Szóval ott hagytam abba, mikor valaki rajtakapott engem meg Tinit csókolózás közben. Tudtam, hogy nekem végem van, pláne mikor Tini apját pillantottam meg. Nagyon bepánikoltam. ha Francisco világosan megtiltotta, hogy bármi közöm legyen a húgához, akkor az apja biztosan ki fog nyírni. Becsuktam a szemem és reménykedtem, hogy nem az arcomat fogja megütni, mert azt szeretem magamon a legjobban. Azonban nem történt semmi. Mikor kinyitottam a szememet, Martina és az apja teljesen felszívódtak. Őszintén mondom egy kicsit megijedtem. Az ajtó felé osontam, nehogy bárki is meglásson engem.
- Apa az csak egy csók volt az isten szerelmére!
- De nem akármilyen csók volt Martina. Az első csókod volt! Én azt a csókot egyáltalán nem egy sztárocskának tartogattam.
- Te tartogattad az első csókomat apa? Nincs jogod kritizálni Jorgét, hiszen nem is ismered. Na és semmi rossz sem lenne abban, ha mi ketten együtt lennénk! - Járás? Ki beszélt itt járásról. Az oké, hogy megcsókoltam, de nem járnék egy hatéves kislány értelmi szintjén álló lánnyal, még ha ilyen jól is nézz ki. Persze azért sajnáltam is szegény lányt, az apja miatt, de ez van. Ha valaki velem csókolózik, akkor az számoljon a következményekkel. Halkan beosontam a házba, egyenesen a szobába, ahol aludni fogok. A húgom külön szobát kapott, ami miatt nem győztem eléggé hálálkodni. Ha egy szobán kellett volna osztoznom vele, biztos nem bírtam volna ki.  Leültem az ágyra, azonban képtelen voltam elaludni. Mégis, hogyan gondolhatta azt Alejandro, hogy majd szemet vetek a lányára? Hisz Martina nem kifejezetten szép, viszont nem is a "rá sem merek nézni" típus. Teljesen átlagos kinézetű lány. Nincsen rajta semmi, amit szeretnem kéne. Akkor meg miért éreztem magam felszabadultan a csókom után? Azután amit Sofia tett velem, megígértem, ha lesz is nőm, akkor soha nem leszek belé szerelmes, csak szórakozok vele. Talán azért lettem egy egoista idióta. De tudjátok mit? Ilyen vagyok és ilyen is leszek, nem érdekel ki mit mond. Nem fogok megváltozni senki kedvéért sem. A gondolataimba merülve aludtam el. A másnap reggel, nagyon fárasztó volt. Alejandro, egész reggeli alatt végig rajtam tartotta a szemét, ami felettébb bosszantott.
- Jorge minden rendben? - kérdezte Martina, mikor észrevette, az aggodalommal teli arcomat.
- Miért ne lenne? Csak nem aludtam túl sokat ennyi az egész - válaszoltam neki hűvösen.
- Értem. Beszéltem apával és megmagyaráztam neki, hogy nincs joga elítélni téged, mert megcsókoltál. Szerintem ez természetes dolog. Nekem nagyon tetszett és remélem te sem bántad meg.
- Én nem is tudom - próbáltam kerülni a témát, nehogy rájöjjön, mennyire össze vagyok zavarodva. Néha már magamat sem értem. Egyszer olyan vagyok, mint egy jéghegy, amit bárhogyan is próbálnak, soha nem lesznek képes megolvasztani, máskor meg én leszek a szőke herceg, aki megmenti a bajba jutott hercegnőt. Őszintén, már azt sem tudom, hogy én ki vagyok. Csak azt az egyet tudom, hogy távol kell magamat tartanom Martinatol, ha nem akarok még jobban összezavarodni.
- Ha megbántad volna azt a csókot, akkor csak mond el én nem fogok hisztit csapni miatta - észrevettem egy könnycseppet a szeme sarkában, ami miatt kicsit bűntudatom támadt. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam higgadt maradni.
- Nézd! Most jól figyelj rám! Nem fogok járni veled, és szeretni sem foglak téged, mert ígéretet tettem, hogy nem megyek a közeledbe, nem is teszek rá utalást, hogy bármit is akarnék tőled. A munkán kívül nem lesz más téma, amiről beszélgetni szeretnék veled, és biztos nem megyek hozzád a megengedettnél közelebb. Te még túl fiatal vagy a szerelemhez és nem kezdek ki ennyire fiatal lányokkal. Egyszer meg fogod érteni. Bármi is történt köztünk, annak már vége. Mindennek vége! - hátat fordítottam neki, majd szépen lassan a szobám felé vettem az irányt. Tudom, hogy ez a helyes és nincs más választásom. Hiszen, ha Sofia egy nap visszatér, nem találhat más lány karjában. Megígértem a szüleinek, ha hazajön az Amerika kezelésről, akkor ugyanott folytatom vele ahol abbahagytam. Senkinek sem beszéltem Sofia balesetéről, aminek következtében, hat hónapig volt kómában. Most azért küzdenek Amerikában, hogy újra lábra tudjon állni. Én megígértem neki és a szüleinek, ha hazajön, majd elveszem őt feleségül. A ridegségem, egyszerűen csak fájdalom, amit el kellett rejtsek, különben vége lett volna a karrieremnek. Soha nem derülhet ki a csókom Martinaval, mert az alapjaiban változtatna meg mindent. Azt hiszem, ma itt az ideje abba hagynom az írást, mielőtt, még az egész életemnek a történetét elmesélem, és előtörtnek az emlékek

2.Bejegyzés A bájos Stoessel család.

Hali Mindenkinek!

Szóval tegnap ott hagytam abba, hogy alaposan megbántottam Argentína "csillagát" Martinat. Szóval ha nem akartam volna az udvaron aludni, kénytelen voltam beszélni vele. Igazából semmi kedvem sincs magyarázkodni. Amit mondtam azt teljesen komolyan gondoltam és nem fogok változtatni a véleményemen. Vettem egy mély levegőt, majd a stúdió előtt sírdogáló lány mellé ültem.

- Hé amit mondtam azt nem komolyan gondoltam.

- Persze tudom, hogy értetted. De nem baj, már megszoktam, hogy mindenki egy éretlen kis csitrinek tart, szóval nem mondtál semmi újat.

- De igen is megbántam és szeretnélek kiengesztelni téged.

- Azzal tudnál a legjobban kiengesztelni, ha végre leszállnál a földre és észrevennéd, hogy rajtad kívül más is létezik a világon. Mert a népszerűség mulandó, és ha nincsen melletted a család és a barátok, akkor nagyon hamar el fogsz tűnni a süllyesztőben - azzal felállt, és visszament az épületbe. Most őszintén belegondolva, talán kicsit igaza van. lehet, hogy nem ártana kicsit visszavennem, de ez nagyon nehéz, mert engem így szeretnek az emberek és kész. ő különben is fiatal még, hogy ezt megértse. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem én is. Még egy ideig beszéltünk Thali - val, majd elindultunk az új otthonunk felé. Martina egész úton egy szót sem szólt hozzám, ami felettébb bosszantott. Bezzeg a húgommal egész úton be nem állt a szájuk. Persze, hiszen csajok ők bármit meg tudnak beszélni. Közben néha, rám is pillantott, ám amint megpróbáltam elkapni a tekintetét, ő rögtön elfordította a fejét. Egy óra múlva meg is érkeztünk, a Stoessel család villájához. Kívülről igazán szép látványt nyújtott. Mivel már esteledett, már világítottak a kint lámpák, ami még hangulatosabbá tették az egész hatást. Mikor bementünk, az anyuka vagyis Mariana fogadott bennünket. Egész szép nő volt, bár a külseje alapján be tudtam saccolni a korát. Az apa Alejandro, a nappaliban olvasott egy magazint.

- Jó napot uram! - köszörültem meg a torkomat és felé nyújtottam a kezemet. Ő felnézett a szemüvege mögött, majd mosolyogva kezet rázott velem.

- Nagyon örülök, hogy egyben megérkeztetek. Már vártunk téged és a húgodat. Isten hozott nálunk! - én mosolyogva bólintottam egyet, majd a kanapéra ültem. A nappali az előtérhez hasonlóan nagyon ízlésesen volt berendezve: Mélyvörösre festett falak. Fehér fapadló, nyitott tér, hogy a konyhát könnyebb legyen meg közelíteni. A szoba közepén egy fehér bőrkanapé kapott helyet, amely fölött egy kristály csillár volt. A szobában helyet kapott még egy zongora, és egy gitár is. Mivel utóbbi a kedvenc hangszerem, így ahhoz mentem legelőször.

- Hé vedd le a szemed a gitáromról! - én hátrafordultam, majd megláttam egy velem egy magas modell alkatú fiút, akinek Tinihez hasonló arc berendezése volt. Biztos ő lehetett Francisco a modell bátyus.

- Bocs haver. Szép darab. Te vagy Francisco igazam van?

- Igen Francisco Stoessel Martina bátya vagyok. Te pedig Jorge Blanco vagy. A húgom nem akasztott még ki téged?

- Még nem. Miért annyira gáz?

- Inkább ne akarj bemenni a szobájába, ha csak nem akarod az életnagyságú babádat bámulni egész nap, vagy elmerülni, az oltárban, amit neked csinált.

- Te szentséges Isten. Azt hittem annál, hogy folyton a karomba csimpaszkodik rosszabb már nem lehet.

- Amikor Thali elmondta neki, hogy veled fog énekelni, jobban örült mint mikor megkapta, az én kicsi pónim limitált kiadását.

- Jól hallottam én kicsi pónim? - na most kell lehúznom a csajt a lehetséges barátnők listájáról.

- Igen jól hallottad. Egyébként szépen megkérlek többet ne sértegesd a húgomat. Lehet, hogy nincs mindig helyén az esze, de nem buta és nem akarom, hogy szenvedjen. Olyan pasit szánok neki, aki nem híres egy teljesen hétköznapi srác.

- Megértelek haver, én is így vagyok vele. Velem is csak a hírnév miatt jártak a csajok

- Na inkább menjünk enni, mert kihűl a kaja - mondta és mindannyian az étkezőbe mentünk. A húgom Tini mellett ült, én pedig Fran mellett. Mariana csirkés tacoja, valami eszméletlen finom volt. De komolyan, ha nem lenne Tini, már rég felvettem volna szakácsnőnek. A vacsora után Mariana odahívott magához.

- Figyelj Jorge a lányom, elmondta miket mondtál róla, ezért szeretnélek megkérni, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő többet.

- Értettem és nagyon sajnálom az egészet - szomorúan lehajtottam a fejemet, mert tudom, hogy rossz volt amit csináltam és most pocsékul éreztem magamat. Nem is értem miért, de bűntudatom volt. Kicsit levegőre volt szükségem, ezért kimentem az udvarra. Már éjszaka volt, és csak a csillagok világítottak. Hirtelen egy dallamot kezdtem hallani, ezért közelebb mentem hozzá.

Azt hittem te vagy az én tündérmesém

Egy álom, mikor nem alszom

Egy kívánság egy csillagtól

Ami valóra válik

De mindenki más megmondhatja,

Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal

Mikor te és én voltunk

Hallottam, ahogy Tini énekel, a keze pedig gyengén üti a zongora billentyűit. Teljesen megborzongtam.A hangja káprázatos volt. Valahogy varázslatba ejtett engem ez a lány. Vettem egy mély levegőt, majd a dal második részét, már én kezdtem el énekelni.

Megesküdtem volna, hogy ismerem ezt a dallamot

Hogy hallottalak már énekelni

És mikor mosolyogtál

Úgy éreztem,

Én is veled énekelhetnék

De aztán te mentél és megváltoztattad a szavakat

Most a szívem üres

Itt maradtam a sok régi emlékkel

És egy egyszer volt dallal

Ő meglepődve pillantott fel rám. A szemei úgy ragyogtak, mint az égen lévő csillagok. Most végre sikerült elkapnom a pillantását. Egymás szemébe meredve énekeltük, az utolsó versszakot.

Most már tudom, hogy te nem tündérmese vagy

És az álmok az alváshoz valók

És a kívánságok egy csillagtól

Egyszerűen nem válnak valóra

Mert most már én is elmondhatom,

Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal

Mert tetszett, amit láttam

Mikor te és én voltunk

A dal végén rajtam volt a sor, hogy cselekedjek. Felhúztam őt a zongorától, majd magam felé fordítottam.

- Csodálatos voltál. Egyszerűen megigéztél a daloddal. Soha nem mondtam még ilyet senkinek sem.

- Én nem tudom, hogy most mit gondoljak Jorge!

- Nem kell most semmire sem gondolnod - az egyik kezemmel letakartam a szemét, majd a másikkal magamhoz húztam és egy csókot nyomtam a szájára. Bár megígértem Francisconak, hogy nem bántom meg a húgát, de Jorge Blanco vagyok az isten szerelmére. Nem lehet, hogy egy lány ennyire magával ragadjon! Mindketten teljesen belefeledkeztünk a csókba, azonban azt nem vettük észre, hogy valaki ezt végig nézte.

- Mi a fenét műveltek? - Ha tudni akarjátok ki volt az, és ezek után maradhatok e még a villában, olvassátok a következő bejegyzést, és minden kiderül.

Beso!

Jorge

1.Bejegyzés Buenos Aires

Hali csajok!

( Meg persze srácok, akik jobban teszitek, ha olvassátok a férfias feljegyzéseimet, ha meg akartok tanulni menőnek lenni mint én)

Épp most szállt le a gép, egyenesen Buenos Airesben. A húgom halálra idegesített út közben, ezért kerek perec közöltem vele, hogy neki kell cipelnie az én bőröndömet is. Mire ő idézem "Eszem ágában sincs cipelni a bőröndödet Ego Blanco, van neked két erős karod, amivel cipelni tudod őket" Nagyon idegesítő lány, de hát nincs mit tenni. Végül kénytelen voltam cipelni a mázsás bőröndöket. Természetesen a kabala fésűm is jött velem, anélkül el sem indultam volna.  Miután megismerkedtem, az én Dolly Partonnak kinéző partneremmel, annak családjánál fogunk megszállni. Ragyogó gondolat. Más sem hiányzik, mint totális idegenek között tengessem a napjaimat. Biztos egytől egyik űrlények ember testbe zárkózva. Na jó, többször nem hallgatok Ruggerora, mert a végén még megfertőz a hülyeségével. Ő egyébként az egyetlen, aki képes elviselni a stílusomat.

- Blanco igyekezz már - kiabált rám a húgom, mire én kedvetlenül magamhoz vettem a bőröndöket, és elindultam a kocsi felé, ami majd a stúdióhoz visz minket. Nagyon remélem, hogy ennél már csak jobb lesz, mert az tuti, hogy nem fogom kibírni egy hétnél tovább. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Ameddig a húgom, a sofőrrel beszélgetett értelmetlen és felesleges dolgokról, addig én az ablakon bámultam kifelé. Az idióta sofőr biztos meg akart szívatni, mert egy bukkanónál alaposan bevertem a fejemet az ablakban. Vigye el őt a fene. Lehet, hogy neki őrjítően jó a kedve, de másoknak mint nekem egyáltalán nem. Az út jó ha egy órát le vett a napból. Miután megérkeztünk, a kicsit sem hatalmas stúdióhoz, kivettük a bőröndöket és bementünk. Kívülről kicsi, de belül még kisebb. Nem is értem. hogy férnek el benne az emberek. Egyenesen a második emeletre mentünk, ami bevallom nem tett túl jót, a tökéletesre edzett lábaimnak. Hiába, muszáj néha áldozatokat hozni. Miután sikeresen gallyra ment a lábam végre felértünk. Én bekopogtam az ajtón majd bementünk.

- Jorge végre, hogy megjöttél isten hozott - köszöntött engem, egy magas szőke hajú nő, majd kezet fogott velem. Én próbáltam egy vigyort erőltetni magamra, de nem igazán sikerült. A húgom bezzeg fülig érő vigyorral az arcán ugrándozott körbe körbe, mint egy nyúl. Én leültem, pontosabban levágódtam az egyik székbe, és onnan vártam az én drága partnernőmet.

- Jorge szeretném bemutatni neked Martina Stoesselt, stúdiónk legújabb csillagát - mikor megfordultam, a látvány teljesen lesokkolt. Nem volt se hipster szemüveg, se szőke haj. Csak egy barna hajú rózsaszín kardigános 17 éves kislány. Hihetetlen, hogy az arca a smink nélkül mennyire bájos. Egy ideig szóhoz sem bírtam jutni. Talán még sem lesz ez olyan rossz gondoltam, egészen addig, ameddig ki nem nyitotta a száját.

- Nem hiszem el, hogy te vagy Jorge Blanco, én vagyok a legnagyobb rajongód! - úgy toporzékolt, mint egy óvodás kislány, aki megkapta élete első póniját és rácsimpaszkodott a jobb karomra. Máris elrontotta a kellemes hatást, ez új világrekord. Egy újabb hisztiző toporzékoló rajongó. Ha ő ilyen, már előre félek milyen lesz a családja.  Visszaültem a székbe, ő pedig mellém és továbbra is úgy kapaszkodott a karomba, mintha az élete múlna rajta.

- Na jó gyerekek. Három hónapig csak a dalra fogunk koncentrálni, hogy minden tökéletes legyen. Jorge te addig a húgoddal Martina családjával fogtok élni.

- Csúcs, de azért egy kérdést engedj meg nekem. Ti komolyan hülyének néztek engem? Egy ilyen kis ovis szinten álló lánnyal akartok párba állítani. Ennek a csajnak, az okozza a legtöbb örömöt, ha kap egy pónit vagy egy rózsaszín körömlakkot. Egyáltalán nem való énekesnek! - ekkor éreztem, hogy Martina lassan elkezdi elengedni a karomat, majd kifut a teremből. Na szép még csak most jöttem ide Buenos Airesbe és máris minden a feje tetejére állt. A kérdés csak az, hogyan fogom ezt helyre hozni. Ha érdekel, akkor várjátok meg a következő bejegyzésemet, és választ kaptok a kérdésre.

Jorge

0.Bejegyzés: Ez vagyok én(Vagyis csak voltam én)

Kedves Naplóm!

Na jó, ki a fene írja azt egy füzetszerű izének, hogy kedves? Ez csak egy könyv az isten szerelmére. Jó persze tudom, hogy a csajok odavannak érte, mint a diétás kajákért, de könyörgöm. Az én könyvem nem holmi napló, hanem Férfias feljegyzések, a mindennapi tapasztalataimról híres sztárként. Mert, hogy az vagyok. Igen Jorge Blanco, maga a megtestesült görög isten, akiért nők milliói gombolnák ki egyesével a ruhájukat csak azért, hogy én közelebbről is megismerhessem őket. Jorge Blanco, maga a megtestesült hang, aki tinilányok millióinak csal könnyeket a szemébe, és aki ettől egy kicsit sem lett beképzelt. De most mindenkiben felmerült a kérdés? Miért írok én totál felesleges dolgokról? Nos a terapeutám szerint, így sokkal jobban ki lehet engedni a feszültséget mint egyébként. Legalább az a több tucat tinilány jobban megismeri, a dögunalmas és ritka gáz életet, amiben élek. Hiába vagyok énekes, ha még egy nyamvadt dal sem került ki az ÉN kezeim közül. Mindig csak azt énekeltem, ami a kiadó szerint eladható volt. Jobban mondva olyan vagyok nekik, mint egy báb, akiből csak úgy áramlik a sok pénz. Talán én tehetek arról, hogy tökéletes arcot, és formás testet kaptam a jó istentől? Nem hinném, sokkal inkább apám a bűnös, na meg anyám, bár ő kitudja hol van. Legutóbb például Lappföldön volt, hogy találkozhasson a mikulással. De most komolyan. 40 éves létére, még találkozni akar a mikulással? Ne értsetek félre bírom én az öreg fószert, de néha egy kicsit sok belőle. Aztán ott van az én Einsteinnél is értelmesebb húgom Lodovica, akinél idegesítőbb lány még nem élt a földön. Minden nap ugyanaz a rizsa: "Én élni akarom a saját életemet, az meg, hogy te mit akarsz kezdeni a tiéddel egyáltalán nem érdekel gyökér!". Sajnálatos dolog, hogy a nyakamba maradt, mert énekesnő akar lenni. Persze a nyúl hozzá képest egy bátor állat. Nagyon szeretek hasonlatokat használni, ezzel is kifejezve, hogy egy intelligens lény vagyok, még akkor is, ha luxus villában élek, személyi edzőm és testőröm van, és mindennap 12 órát dolgozok. Az éneklésnek, is megvannak az árnyoldalai, például, hogy egy éve nem volt nőm! Már hiányzik, hogy valaki cirógassa a fülemet, vagy harapdálja, ha úgy tartja kedvem. Kár, hogy az eddigi összes csaj, akivel megfordultam csak a sok suska miatt járt velem. Persze könnyű meggazdagodni, ha van egy milliomos pasid, aki megveszi neked a legújabb Louis Vuitton táskát. De most egy kis vér és levegő cserére megyek, mert a székhelyemet Buenos Airesre cserélték. Mindezt azért, mert nekem kell duettet énekelnem, az egyik új énekes palántával, valamilyen Martinával. Amikor mutattak róla egy képet komolyan megijedtem. Szőke haj, állig kirúzsozott vörös ajkak, és olyan béna hipster szemüveg, amit még Harry Potter is megirigyelhetne. Na de a lényeg a lényegben, hogy holnap már a Buenos Aires repülőtérről fogok írni nektek, és amint földet értem már kezdődhet is az Argentín parti Blanco módra. Addig is ne feledjétek: Mindenütt jó de legjobb velem.