7.rész Menjek, vagy maradjak?

Helló mindenkinek!

Miután sikerült magamat talán egy életre megutáltatni Sofia - val, úgy döntöttem belevetem magamat a munkába. Martina és a húgom persze ezerszer elmondták, hogy ez az egészségemre is rámehet, de engem a legkevésbé sem érdekelt. Az igazság az, hogy a kislány rendesen meglepett. Felnőttként viselkedett a kialakult helyzetben és igyekezett távolról támogatni engem. Nagyon meglepett ezzel a hozzáállással. Most láttam őt először ilyennek, de egyáltalán nem bántam meg. Épp a szobámban ültem és folytattam a dalírást, mikor megcsörrent a mobilom. Kivettem a zsebemből és láttam, hogy a haverom Ruggero hív engem.

- Na mi van öreg? Csak nem megint szerelmi bánatod van? - kérdeztem tőle nevetve, de a válaszától ledöbbentem.

- Nem a húgod nagyon is jó csaj! A világért sem hagynám, hogy egy ilyen dögös csaj szakítson velem.

- Remélem ez csak valami vicc! ha nem, akkor sürgősen verd ki a fejedből, hogy te meg a húgom valaha is együtt lesztek.

- Már együtt vagyunk! Sőt azon gondolkodtam, hogy talán el kellene végre vennem őt feleségül nem gondolod?

- Azt próbáld meg! Esküszöm kitekerem a nyakadat Pasquarelli! Na jó letszlek, mert egy életre elegem lett belőled! - mégis mit képzel ez? Szerinte hagyni fogom, hogy a húgom egy hozzá hasonló idiótával mutatkozzon nyilvánosan? Ruggero nem a komoly kapcsolatairól híres, én meg féltem tőle a húgomat. Ez a természetes nem?

- Jorge bejöhetek? - a hang tulajdonosa Martina volt.

- Persze, épp befejeztem a dalt. Ha akarod, megnézheted a kottáját.

- Igazából, csak szerettem volna megkérdezni, hogy nincs e kedves sétálni velem a parkban. Tudod nem jó, hogy folyton itt bent kuksolsz, mikor kint hét ágra süt a nap.

- Rendben van nem bánom menjünk! De figyelmeztetlek, hogy a csini kutyádat itthon hagyjuk!

- Jól van, Olga ma itthon marad megértettem! - kicsit elszomorodott, de neki is meg kell értenie, hogy nem igazán tűröm meg azt a dögöt a közelembe, mióta hála neki kis híján kificamodott a bokám. Gyorsan átöltöztem, majd indultunk is. A Stoessel villától nem messze volt egy park, oda mentünk sétálni. El kell ismernem, jó ötlet volt ez a séta, segített egy kicsit kitisztítani a fejemet. Egész végig az járt a fejemben, hogy vajon Sofia most mit csinálhat? Mi van, ha már nem akar tőlem semmit sem? A gondolataimból Martina zökkentett ki.

- Hé Jorge figyelsz te rám? Az előbb épp azt kezdtem el mesélni, hogy hamarosan megtartjuk az első próbákat a dalfelvételhez.

- Nem lesz dalfelvétel! Sajnálom Martina, de nem dolgozhatok tovább veled!

- Ezt meg, hogy értsem?

- Én vissza akarok menni Los Angelesbe. Szeretnék újra a saját otthonomban lenni, mert ez a kis családias élet nem nekem való! Teljesen idegennek érzem ezt a környezetet. Talán soha nem kellett volna idejöjjek.

- Szerintem pedig az a bajod, hogy a kis Sofia barátnőd nem keres téged igaz? Azon gondolkodtál már, mi lenne ha te keresnéd meg őt? Ennyire nem lehetsz sötét Blanco!

- Akkor is ez nem így működik. Hazamegyek és átgondolom még egyszer mielőtt döntenék. Este közlöm veled meg a családoddal, hogy megyek, vagy maradok!