2.Bejegyzés A bájos Stoessel család.

Hali Mindenkinek!

Szóval tegnap ott hagytam abba, hogy alaposan megbántottam Argentína "csillagát" Martinat. Szóval ha nem akartam volna az udvaron aludni, kénytelen voltam beszélni vele. Igazából semmi kedvem sincs magyarázkodni. Amit mondtam azt teljesen komolyan gondoltam és nem fogok változtatni a véleményemen. Vettem egy mély levegőt, majd a stúdió előtt sírdogáló lány mellé ültem.

- Hé amit mondtam azt nem komolyan gondoltam.

- Persze tudom, hogy értetted. De nem baj, már megszoktam, hogy mindenki egy éretlen kis csitrinek tart, szóval nem mondtál semmi újat.

- De igen is megbántam és szeretnélek kiengesztelni téged.

- Azzal tudnál a legjobban kiengesztelni, ha végre leszállnál a földre és észrevennéd, hogy rajtad kívül más is létezik a világon. Mert a népszerűség mulandó, és ha nincsen melletted a család és a barátok, akkor nagyon hamar el fogsz tűnni a süllyesztőben - azzal felállt, és visszament az épületbe. Most őszintén belegondolva, talán kicsit igaza van. lehet, hogy nem ártana kicsit visszavennem, de ez nagyon nehéz, mert engem így szeretnek az emberek és kész. ő különben is fiatal még, hogy ezt megértse. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem én is. Még egy ideig beszéltünk Thali - val, majd elindultunk az új otthonunk felé. Martina egész úton egy szót sem szólt hozzám, ami felettébb bosszantott. Bezzeg a húgommal egész úton be nem állt a szájuk. Persze, hiszen csajok ők bármit meg tudnak beszélni. Közben néha, rám is pillantott, ám amint megpróbáltam elkapni a tekintetét, ő rögtön elfordította a fejét. Egy óra múlva meg is érkeztünk, a Stoessel család villájához. Kívülről igazán szép látványt nyújtott. Mivel már esteledett, már világítottak a kint lámpák, ami még hangulatosabbá tették az egész hatást. Mikor bementünk, az anyuka vagyis Mariana fogadott bennünket. Egész szép nő volt, bár a külseje alapján be tudtam saccolni a korát. Az apa Alejandro, a nappaliban olvasott egy magazint.

- Jó napot uram! - köszörültem meg a torkomat és felé nyújtottam a kezemet. Ő felnézett a szemüvege mögött, majd mosolyogva kezet rázott velem.

- Nagyon örülök, hogy egyben megérkeztetek. Már vártunk téged és a húgodat. Isten hozott nálunk! - én mosolyogva bólintottam egyet, majd a kanapéra ültem. A nappali az előtérhez hasonlóan nagyon ízlésesen volt berendezve: Mélyvörösre festett falak. Fehér fapadló, nyitott tér, hogy a konyhát könnyebb legyen meg közelíteni. A szoba közepén egy fehér bőrkanapé kapott helyet, amely fölött egy kristály csillár volt. A szobában helyet kapott még egy zongora, és egy gitár is. Mivel utóbbi a kedvenc hangszerem, így ahhoz mentem legelőször.

- Hé vedd le a szemed a gitáromról! - én hátrafordultam, majd megláttam egy velem egy magas modell alkatú fiút, akinek Tinihez hasonló arc berendezése volt. Biztos ő lehetett Francisco a modell bátyus.

- Bocs haver. Szép darab. Te vagy Francisco igazam van?

- Igen Francisco Stoessel Martina bátya vagyok. Te pedig Jorge Blanco vagy. A húgom nem akasztott még ki téged?

- Még nem. Miért annyira gáz?

- Inkább ne akarj bemenni a szobájába, ha csak nem akarod az életnagyságú babádat bámulni egész nap, vagy elmerülni, az oltárban, amit neked csinált.

- Te szentséges Isten. Azt hittem annál, hogy folyton a karomba csimpaszkodik rosszabb már nem lehet.

- Amikor Thali elmondta neki, hogy veled fog énekelni, jobban örült mint mikor megkapta, az én kicsi pónim limitált kiadását.

- Jól hallottam én kicsi pónim? - na most kell lehúznom a csajt a lehetséges barátnők listájáról.

- Igen jól hallottad. Egyébként szépen megkérlek többet ne sértegesd a húgomat. Lehet, hogy nincs mindig helyén az esze, de nem buta és nem akarom, hogy szenvedjen. Olyan pasit szánok neki, aki nem híres egy teljesen hétköznapi srác.

- Megértelek haver, én is így vagyok vele. Velem is csak a hírnév miatt jártak a csajok

- Na inkább menjünk enni, mert kihűl a kaja - mondta és mindannyian az étkezőbe mentünk. A húgom Tini mellett ült, én pedig Fran mellett. Mariana csirkés tacoja, valami eszméletlen finom volt. De komolyan, ha nem lenne Tini, már rég felvettem volna szakácsnőnek. A vacsora után Mariana odahívott magához.

- Figyelj Jorge a lányom, elmondta miket mondtál róla, ezért szeretnélek megkérni, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő többet.

- Értettem és nagyon sajnálom az egészet - szomorúan lehajtottam a fejemet, mert tudom, hogy rossz volt amit csináltam és most pocsékul éreztem magamat. Nem is értem miért, de bűntudatom volt. Kicsit levegőre volt szükségem, ezért kimentem az udvarra. Már éjszaka volt, és csak a csillagok világítottak. Hirtelen egy dallamot kezdtem hallani, ezért közelebb mentem hozzá.

Azt hittem te vagy az én tündérmesém

Egy álom, mikor nem alszom

Egy kívánság egy csillagtól

Ami valóra válik

De mindenki más megmondhatja,

Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal

Mikor te és én voltunk

Hallottam, ahogy Tini énekel, a keze pedig gyengén üti a zongora billentyűit. Teljesen megborzongtam.A hangja káprázatos volt. Valahogy varázslatba ejtett engem ez a lány. Vettem egy mély levegőt, majd a dal második részét, már én kezdtem el énekelni.

Megesküdtem volna, hogy ismerem ezt a dallamot

Hogy hallottalak már énekelni

És mikor mosolyogtál

Úgy éreztem,

Én is veled énekelhetnék

De aztán te mentél és megváltoztattad a szavakat

Most a szívem üres

Itt maradtam a sok régi emlékkel

És egy egyszer volt dallal

Ő meglepődve pillantott fel rám. A szemei úgy ragyogtak, mint az égen lévő csillagok. Most végre sikerült elkapnom a pillantását. Egymás szemébe meredve énekeltük, az utolsó versszakot.

Most már tudom, hogy te nem tündérmese vagy

És az álmok az alváshoz valók

És a kívánságok egy csillagtól

Egyszerűen nem válnak valóra

Mert most már én is elmondhatom,

Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal

Mert tetszett, amit láttam

Mikor te és én voltunk

A dal végén rajtam volt a sor, hogy cselekedjek. Felhúztam őt a zongorától, majd magam felé fordítottam.

- Csodálatos voltál. Egyszerűen megigéztél a daloddal. Soha nem mondtam még ilyet senkinek sem.

- Én nem tudom, hogy most mit gondoljak Jorge!

- Nem kell most semmire sem gondolnod - az egyik kezemmel letakartam a szemét, majd a másikkal magamhoz húztam és egy csókot nyomtam a szájára. Bár megígértem Francisconak, hogy nem bántom meg a húgát, de Jorge Blanco vagyok az isten szerelmére. Nem lehet, hogy egy lány ennyire magával ragadjon! Mindketten teljesen belefeledkeztünk a csókba, azonban azt nem vettük észre, hogy valaki ezt végig nézte.

- Mi a fenét műveltek? - Ha tudni akarjátok ki volt az, és ezek után maradhatok e még a villában, olvassátok a következő bejegyzést, és minden kiderül.

Beso!

Jorge