5.rész Újra kezdett kapcsolat

Helló mindenkinek!

Tegnap váratlan meglepetésként, betoppant Sofia, a barátnőm, vagy inkább ex barátnőm, már magam sem tudom biztosan. Szerencsére, sikerült megmagyaráznom Mariananak és Alejandronak, hogy köztem és a lányuk között, nincsen semmi, mert én már foglalt vagyok. Ennek tudatában örömmel engedték meg, hogy Sofia maradhasson. Végül Lodovica - val megállapodtak abban, hogy ketten osztoznak majd a vendég szobán. Nekem pedig sok mindent át kellett gondolnom. Kezdve azzal, hogy mi az ördögért csókoltam meg Martinat, ha barátnőm van? Nem állítom, hogy a Sofiaval való kapcsolatom tökéletes volt, de megcsalni nem csaltam meg sose. Most biztos totál hülyének néztek, hiszen ki ne szeretne bele, az én tökéletes és totál szerény természetembe. Persze, hogy minden lány, a nyakamra mászik, autó gramm és fotó reményében, de igazán kevés akad köztük, akiken megakad a szemem. Sofia is egy ilyen lány volt. Igaz, ő nem éppen a rajongóm volt, a húga viszont igen, ennek kapcsán ismerkedtem meg vele. Baromi jó csaj, ráadásul, pontosan tudja mi a dolga. Ha arra kértem, hogy csókoljon meg megcsókolt. Ha arra kértem, hogy takarítsa ki fényesre a házamat, azt is megtette. Nem vagyok egy házi tündér, ezt a szerepet rábízom a nőkre, ők értenek is hozzá. Mikor reggel felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy kilyukad a gyomrom az éhségtől, ezért egyenesen, a konyha felé vettem az irányt, ahol beleütköztem, az én még kora reggel is eszméletlen dögös barátnőmbe. Épp a kávéfőzővel ügyködött, de valamiért nem jutott el még odáig sem, hogy bekapcsolja a gépet.

- Egy kicsit szétszórt vagy! - súgtam a fülébe és bekapcsolta a gépet.

- Bocsi, de már évek óta nem csináltam kávét, szóval ezt buktad Blanco

- Már is kötözködsz velem? Figyelmeztetlek, hogy nem hagyom magamat. Már tudsz járni, szóval bármikor el gyepállak, amikor csak szeretnéd - nevettem és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Most, hogy itt van, valamiért sokkal természetesebben viselkedek.

Kész is van a kávéd, két cukorral és tejjel, ahogy szereted - mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy bögrét.

- Mintha azt mondtad volna, hogy éve óta nem csináltál már. Biztos a szexi ápoló fiúk, nem használtak ki.

- Közlöm veled, hogy az ápolóm nő volt és nem férfi és ha az lett volna, sem kötötte le volna a figyelmemet, ha csak nem te lettél volna az ápolóm.

- El tudnál engem képzelni, abban a röhejes szerkóban?
- Ha nem lenne az a hatalmas méretű egód, akkor talán képes lennék rá - próbált mosolyogni, de látszott rajta, hogy nagyon nyomja valami.
- Baj van? Máskor mindig teli torokból kiabálsz a nevetéstől, most meg meg sem akarsz szólalni magadtól. Csak arra válaszolsz, amit én kérdezek tőled.
- Csak elgondolkodtam. Most akkor mi még járunk? Vagy találtál már magadnak másik lányt?
- Persze, hogy nem mégis milyen kérdés ez? - muszáj volt hazudnom. Mégis mit gondolhat majd, ha elmesélem neki a dolgokat köztem meg Martina között?
- Értem, szóval akkor nincs senkid.
- Mi lenne, ha újra megpróbálnánk együtt? - talán kicsit elhamarkodottan kérdeztem meg tőle, mindenesetre nagyon érdekelt a válasza.
- Ha tényleg komolyan gondolod, akkor részemről rendben van.
- Most megyek, még el kell intéznem valamit - ő bólintott egyet, én pedig felmentem, hogy átöltözzek. Közben eszembe jutott, hogy muszáj megbeszélnem a dolgokat Martinaval és el mondani neki, hogy már nem lehet köztünk semmi sem. Miután felöltöztem, küldtem neki egy üzenetet, hogy a parkban várom. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd elindultam a parkba. Közben végig azon járt az eszem, hogy miként fogom neki elmondani az egészet úgy, hogy ne törjem darabokra szegény kislány reményeit. Mégis mi a fenét beszélek? Az a szegény kislány, egy igazi őrült, amióta csak ki akart engem nyírni. Képtelen vagyok elviselni, azt a gonosz vigyort az arcán. Miután megérkeztem, láttam, hogy ő már a lépcsőn ücsörög és fülig ért a szája. Én próbáltam felvenni azt a híres póker arcomat, hogy ne olvasson le belőle semmit.
- Szia örülök, hogy eljöttél! - mondtam és leültem mellé.
- Jaj, Jorge annyira boldog vagyok, amiért ide hívtál - még mindig fülig ért a szája, én meg nem akartam elrontani a kedvét.
- Muszáj elmondanom neked valamit. Tudod, hogy Sofia visszajött.
- Igen tudom. Na és, hogyan fogadta azt, hogy szakítottál vele? Biztos nem eshetett neki valami jól.
- Azt hiszem félre értesz valamit. Én nem szakítottam Sofiaval. Épp ellenkezőleg. Kibékültem vele és újra egy pár vagyunk - Martina erre már nem mondott semmit, hanem csak elfordította a fejét. Ott ültünk egymás mellett csendben, szótlanul. Mint ha csak két idegen lettünk volna.