6.rész A magányba taszítasz

Helló mindenkinek!

Tehát ott hagytam abba, mikor elmondtam Martinanak, hogy Sofia meg én újra együtt vagyunk. Meglepett a reakciója. Nem borult ki, nem kiabált, még csak nem is sírt. Csak ült mellettem, és nézte, ahogyan a nap lassan lement.

- Ideje lenne menni, nem gondolod? - szólaltam meg végül, hogy enyhítsem ezt a nagy csöndet.

- Én még maradok egy kicsit, de te menj biztosan vár a barátnőd! - rám nézett és a szeméből, sütött a fájdalom. Nagyon rosszul éreztem magam, amiért ennyire megbántottam, de én is csak ember vagyok. Meg kell értenie, hogy nem kontrollálhatom, az érzéseimet. Végül felálltam és hazamentem. már kezdem kicsit megszokni, hogy a Stoessel házban élünk. A dal felvétele, a jövő héten fog elkezdődni. Remélem, minél hamarabb végzünk és végre elmehetek innen. HA csak meglátom Martina arcát, rögtön bűntudatom támad, amiért megcsókoltam. Nem akarom, hogy hiú reményeket kergessen irántam. Nem lehetünk együtt és ezt neki is meg kell értenie. Miután megérkeztem, láttam, hogy Sofia éppen Mariana - nak segít leszedni az asztalt. próbáltam úgy felmenni a szobámba, hogy ne vegyenek észre, de pechemre ez nem jött össze.
- Jorge végre megjöttél! - Sofia ezerwattos mosolya jelent meg előttem. Amikor azt mondom ezerwattos, akkor azt a szó legszorosabb értelmében kell érteni. Ő mindig is az a fajta lány volt, aki sosem volt szomorú és bánatos. Tudta, hogyan kell élni az életet, velem ellentétben. Én ugyanis buliról, bulira jártam és az esetek többségében eszméletlenre ittam magamat. Persze ennek is meg vannak az előnyei, főleg mikor a kiadód egyre több és több dalt követel tőled, neked meg már eleged van ebből az egészből. Ettől eltekintve mindig is parti állat voltam, aki bárkit rávett a bulizásra.
- Csak sétálni voltam, de már minden rendben.
- Mondanom kell valami fontosat. Beszéltem a szüleimmel és megmondtam nekik, hogy még nem akarok esküvőt. Nem szeretnélek kényszeríteni arra, hogy feleségül vegyél, mert még fiatalok vagyunk ehhez.
- Te komolyan azt mondod, hogy nem kell feleségül vegyelek? - bevallom hatalmas kő esett le a szívemről. Én meg a házasság, az két külön dolog. Igaz, hogy szeretem Sofiát, de nem venném feleségül
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülsz majd neki - a hangjából érződött, a csalódottság.
- Ugyan nem komolyan mondtam. Ne haragudj, de te mondtad, hogy még fiatalok vagyunk még a házassághoz.
- Tudod, én nagyon szeretlek téged és ha történt valami közted meg egy másik lány között, ameddig én nem voltam a közeledben, akkor inkább mond meg, mint sem elhallgasd előlem az igazságot! - miért kell bűntudatot keltenie bennem? Tudom, hogy nem szándékosan csinálja, de ha más lányokról beszél, nekem egyből csak Martina jut az eszembe. Igen tetszik nekem, de Sofia a barátnőm, nem pedig ő.
- Én is szeretlek téged! - kicsit elmosolyodtam, hogy ne lása mennyire ideges vagyok. Ő visszamosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra és felment a szobájába. Könnyű neki, hiszen nem tud semmiről sem. Kíváncsi lennék, mit szólna, ha meg tudná azt a csókot köztem meg Martina között. Véletlenül sem akarom őt elszomorítani. Muszáj volt beszélnem Martina - val, hogy tisztázzuk ezt az egészet. Pontosan tudtam, hogy hol fogom őt megtalálni. Kimentem a kertbe, egyenesen a kerti zongorához. Martina épp ott ült, és írogatott. Vettem egy mély levegőt, majd oda sétáltam hozzá.
- Mielőtt bármit is mondanál, nézd meg ezt! - anélkül, hogy felém fordult volna, a kezembe nyomott, egy kottát, rajta a közös dalunk refrénje volt. A szemeimmel végig futottam, a szöveget

Adj nekem mindent,

Felejtsd el a kétségeket, felejtsd el a félelmet

Add nekem a titkos kulcsot, ami elrejti a mágikus szívedet

A vágyam, hogy szeresselek

Egy pillantásban és egy sóhajtásban velem legyél.

Őszintén megmondom, hogy tetszett a szöveg. Igaz nem az én stílusom, az ilyen nyálas szerelmes dalok, de részemről rendben volt a szöveg. Már csak a többi része kell és részemről vége is volt a közös munkának. Visszaadtam neki a papírt, majd indultam is volna vissza a házba, ő azonban elkapta a karomat.

- Tényleg itt akarsz hagyni engem? - kérdezte tőlem olyan nagyra nyílt őzike szemekkel, hogy kénytelen voltam ott maradni.

- Miért kellene maradnom? Engem bent vár a barátnőm. Mi okom lenne itt lenni veled és meghallgatni, amit mondasz?

- Mert nem tudod letagadni, hogy érzel irántam valamit.

- Nem fogom megbántani, a barátnőmet érted? Sofia sokat jelent nekem és egy csók miatt nem fogom őt elhagyni, ezt vésd jól az eszedbe. Egy csók volt na és? Sok lánnyal csókolóztam már, anélkül, hogy utána össze jöttem volna velük. Veled sem lesz másképpen.

- Azt mondtad, hogy nem titkolsz előttem semmit sem!- ez a hang nem Martina felől jött. Hátranézte és megláttam, hogy Sofia ott áll teljesen ledöbbenten. Sejtettem, hogy ebben a pillanatban buktattam le saját magamat. Martina arckifejezéséből, biztos voltam benne, hogy ő hívta ide Sofiat. Nem gondoltam volna, hogy képes lenne ilyesmire.

- Figyelj gyere velem és megbeszéljük, az egészet! Nyugodj meg én majd elmagyarázok mindent.

- Nem megyek veled sehová sem! A magányba taszítasz engem Jorge! - Nem mondott semmit többet, csak sarkon fordult és elment. Biztos voltam benne, hogy nem örökre megy el, mert szeret engem. Azonban azt is tudtam, hogy idő kell neki ahhoz, hogy újra bízni tudjon bennem.

5.rész Újra kezdett kapcsolat

Helló mindenkinek!

Tegnap váratlan meglepetésként, betoppant Sofia, a barátnőm, vagy inkább ex barátnőm, már magam sem tudom biztosan. Szerencsére, sikerült megmagyaráznom Mariananak és Alejandronak, hogy köztem és a lányuk között, nincsen semmi, mert én már foglalt vagyok. Ennek tudatában örömmel engedték meg, hogy Sofia maradhasson. Végül Lodovica - val megállapodtak abban, hogy ketten osztoznak majd a vendég szobán. Nekem pedig sok mindent át kellett gondolnom. Kezdve azzal, hogy mi az ördögért csókoltam meg Martinat, ha barátnőm van? Nem állítom, hogy a Sofiaval való kapcsolatom tökéletes volt, de megcsalni nem csaltam meg sose. Most biztos totál hülyének néztek, hiszen ki ne szeretne bele, az én tökéletes és totál szerény természetembe. Persze, hogy minden lány, a nyakamra mászik, autó gramm és fotó reményében, de igazán kevés akad köztük, akiken megakad a szemem. Sofia is egy ilyen lány volt. Igaz, ő nem éppen a rajongóm volt, a húga viszont igen, ennek kapcsán ismerkedtem meg vele. Baromi jó csaj, ráadásul, pontosan tudja mi a dolga. Ha arra kértem, hogy csókoljon meg megcsókolt. Ha arra kértem, hogy takarítsa ki fényesre a házamat, azt is megtette. Nem vagyok egy házi tündér, ezt a szerepet rábízom a nőkre, ők értenek is hozzá. Mikor reggel felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy kilyukad a gyomrom az éhségtől, ezért egyenesen, a konyha felé vettem az irányt, ahol beleütköztem, az én még kora reggel is eszméletlen dögös barátnőmbe. Épp a kávéfőzővel ügyködött, de valamiért nem jutott el még odáig sem, hogy bekapcsolja a gépet.

- Egy kicsit szétszórt vagy! - súgtam a fülébe és bekapcsolta a gépet.

- Bocsi, de már évek óta nem csináltam kávét, szóval ezt buktad Blanco

- Már is kötözködsz velem? Figyelmeztetlek, hogy nem hagyom magamat. Már tudsz járni, szóval bármikor el gyepállak, amikor csak szeretnéd - nevettem és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Most, hogy itt van, valamiért sokkal természetesebben viselkedek.

Kész is van a kávéd, két cukorral és tejjel, ahogy szereted - mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy bögrét.

- Mintha azt mondtad volna, hogy éve óta nem csináltál már. Biztos a szexi ápoló fiúk, nem használtak ki.

- Közlöm veled, hogy az ápolóm nő volt és nem férfi és ha az lett volna, sem kötötte le volna a figyelmemet, ha csak nem te lettél volna az ápolóm.

- El tudnál engem képzelni, abban a röhejes szerkóban?
- Ha nem lenne az a hatalmas méretű egód, akkor talán képes lennék rá - próbált mosolyogni, de látszott rajta, hogy nagyon nyomja valami.
- Baj van? Máskor mindig teli torokból kiabálsz a nevetéstől, most meg meg sem akarsz szólalni magadtól. Csak arra válaszolsz, amit én kérdezek tőled.
- Csak elgondolkodtam. Most akkor mi még járunk? Vagy találtál már magadnak másik lányt?
- Persze, hogy nem mégis milyen kérdés ez? - muszáj volt hazudnom. Mégis mit gondolhat majd, ha elmesélem neki a dolgokat köztem meg Martina között?
- Értem, szóval akkor nincs senkid.
- Mi lenne, ha újra megpróbálnánk együtt? - talán kicsit elhamarkodottan kérdeztem meg tőle, mindenesetre nagyon érdekelt a válasza.
- Ha tényleg komolyan gondolod, akkor részemről rendben van.
- Most megyek, még el kell intéznem valamit - ő bólintott egyet, én pedig felmentem, hogy átöltözzek. Közben eszembe jutott, hogy muszáj megbeszélnem a dolgokat Martinaval és el mondani neki, hogy már nem lehet köztünk semmi sem. Miután felöltöztem, küldtem neki egy üzenetet, hogy a parkban várom. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd elindultam a parkba. Közben végig azon járt az eszem, hogy miként fogom neki elmondani az egészet úgy, hogy ne törjem darabokra szegény kislány reményeit. Mégis mi a fenét beszélek? Az a szegény kislány, egy igazi őrült, amióta csak ki akart engem nyírni. Képtelen vagyok elviselni, azt a gonosz vigyort az arcán. Miután megérkeztem, láttam, hogy ő már a lépcsőn ücsörög és fülig ért a szája. Én próbáltam felvenni azt a híres póker arcomat, hogy ne olvasson le belőle semmit.
- Szia örülök, hogy eljöttél! - mondtam és leültem mellé.
- Jaj, Jorge annyira boldog vagyok, amiért ide hívtál - még mindig fülig ért a szája, én meg nem akartam elrontani a kedvét.
- Muszáj elmondanom neked valamit. Tudod, hogy Sofia visszajött.
- Igen tudom. Na és, hogyan fogadta azt, hogy szakítottál vele? Biztos nem eshetett neki valami jól.
- Azt hiszem félre értesz valamit. Én nem szakítottam Sofiaval. Épp ellenkezőleg. Kibékültem vele és újra egy pár vagyunk - Martina erre már nem mondott semmit, hanem csak elfordította a fejét. Ott ültünk egymás mellett csendben, szótlanul. Mint ha csak két idegen lettünk volna.