2.Bejegyzés A bájos Stoessel család.

Hali Mindenkinek!

Szóval tegnap ott hagytam abba, hogy alaposan megbántottam Argentína "csillagát" Martinat. Szóval ha nem akartam volna az udvaron aludni, kénytelen voltam beszélni vele. Igazából semmi kedvem sincs magyarázkodni. Amit mondtam azt teljesen komolyan gondoltam és nem fogok változtatni a véleményemen. Vettem egy mély levegőt, majd a stúdió előtt sírdogáló lány mellé ültem.

- Hé amit mondtam azt nem komolyan gondoltam.

- Persze tudom, hogy értetted. De nem baj, már megszoktam, hogy mindenki egy éretlen kis csitrinek tart, szóval nem mondtál semmi újat.

- De igen is megbántam és szeretnélek kiengesztelni téged.

- Azzal tudnál a legjobban kiengesztelni, ha végre leszállnál a földre és észrevennéd, hogy rajtad kívül más is létezik a világon. Mert a népszerűség mulandó, és ha nincsen melletted a család és a barátok, akkor nagyon hamar el fogsz tűnni a süllyesztőben - azzal felállt, és visszament az épületbe. Most őszintén belegondolva, talán kicsit igaza van. lehet, hogy nem ártana kicsit visszavennem, de ez nagyon nehéz, mert engem így szeretnek az emberek és kész. ő különben is fiatal még, hogy ezt megértse. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem én is. Még egy ideig beszéltünk Thali - val, majd elindultunk az új otthonunk felé. Martina egész úton egy szót sem szólt hozzám, ami felettébb bosszantott. Bezzeg a húgommal egész úton be nem állt a szájuk. Persze, hiszen csajok ők bármit meg tudnak beszélni. Közben néha, rám is pillantott, ám amint megpróbáltam elkapni a tekintetét, ő rögtön elfordította a fejét. Egy óra múlva meg is érkeztünk, a Stoessel család villájához. Kívülről igazán szép látványt nyújtott. Mivel már esteledett, már világítottak a kint lámpák, ami még hangulatosabbá tették az egész hatást. Mikor bementünk, az anyuka vagyis Mariana fogadott bennünket. Egész szép nő volt, bár a külseje alapján be tudtam saccolni a korát. Az apa Alejandro, a nappaliban olvasott egy magazint.

- Jó napot uram! - köszörültem meg a torkomat és felé nyújtottam a kezemet. Ő felnézett a szemüvege mögött, majd mosolyogva kezet rázott velem.

- Nagyon örülök, hogy egyben megérkeztetek. Már vártunk téged és a húgodat. Isten hozott nálunk! - én mosolyogva bólintottam egyet, majd a kanapéra ültem. A nappali az előtérhez hasonlóan nagyon ízlésesen volt berendezve: Mélyvörösre festett falak. Fehér fapadló, nyitott tér, hogy a konyhát könnyebb legyen meg közelíteni. A szoba közepén egy fehér bőrkanapé kapott helyet, amely fölött egy kristály csillár volt. A szobában helyet kapott még egy zongora, és egy gitár is. Mivel utóbbi a kedvenc hangszerem, így ahhoz mentem legelőször.

- Hé vedd le a szemed a gitáromról! - én hátrafordultam, majd megláttam egy velem egy magas modell alkatú fiút, akinek Tinihez hasonló arc berendezése volt. Biztos ő lehetett Francisco a modell bátyus.

- Bocs haver. Szép darab. Te vagy Francisco igazam van?

- Igen Francisco Stoessel Martina bátya vagyok. Te pedig Jorge Blanco vagy. A húgom nem akasztott még ki téged?

- Még nem. Miért annyira gáz?

- Inkább ne akarj bemenni a szobájába, ha csak nem akarod az életnagyságú babádat bámulni egész nap, vagy elmerülni, az oltárban, amit neked csinált.

- Te szentséges Isten. Azt hittem annál, hogy folyton a karomba csimpaszkodik rosszabb már nem lehet.

- Amikor Thali elmondta neki, hogy veled fog énekelni, jobban örült mint mikor megkapta, az én kicsi pónim limitált kiadását.

- Jól hallottam én kicsi pónim? - na most kell lehúznom a csajt a lehetséges barátnők listájáról.

- Igen jól hallottad. Egyébként szépen megkérlek többet ne sértegesd a húgomat. Lehet, hogy nincs mindig helyén az esze, de nem buta és nem akarom, hogy szenvedjen. Olyan pasit szánok neki, aki nem híres egy teljesen hétköznapi srác.

- Megértelek haver, én is így vagyok vele. Velem is csak a hírnév miatt jártak a csajok

- Na inkább menjünk enni, mert kihűl a kaja - mondta és mindannyian az étkezőbe mentünk. A húgom Tini mellett ült, én pedig Fran mellett. Mariana csirkés tacoja, valami eszméletlen finom volt. De komolyan, ha nem lenne Tini, már rég felvettem volna szakácsnőnek. A vacsora után Mariana odahívott magához.

- Figyelj Jorge a lányom, elmondta miket mondtál róla, ezért szeretnélek megkérni, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő többet.

- Értettem és nagyon sajnálom az egészet - szomorúan lehajtottam a fejemet, mert tudom, hogy rossz volt amit csináltam és most pocsékul éreztem magamat. Nem is értem miért, de bűntudatom volt. Kicsit levegőre volt szükségem, ezért kimentem az udvarra. Már éjszaka volt, és csak a csillagok világítottak. Hirtelen egy dallamot kezdtem hallani, ezért közelebb mentem hozzá.

Azt hittem te vagy az én tündérmesém

Egy álom, mikor nem alszom

Egy kívánság egy csillagtól

Ami valóra válik

De mindenki más megmondhatja,

Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal

Mikor te és én voltunk

Hallottam, ahogy Tini énekel, a keze pedig gyengén üti a zongora billentyűit. Teljesen megborzongtam.A hangja káprázatos volt. Valahogy varázslatba ejtett engem ez a lány. Vettem egy mély levegőt, majd a dal második részét, már én kezdtem el énekelni.

Megesküdtem volna, hogy ismerem ezt a dallamot

Hogy hallottalak már énekelni

És mikor mosolyogtál

Úgy éreztem,

Én is veled énekelhetnék

De aztán te mentél és megváltoztattad a szavakat

Most a szívem üres

Itt maradtam a sok régi emlékkel

És egy egyszer volt dallal

Ő meglepődve pillantott fel rám. A szemei úgy ragyogtak, mint az égen lévő csillagok. Most végre sikerült elkapnom a pillantását. Egymás szemébe meredve énekeltük, az utolsó versszakot.

Most már tudom, hogy te nem tündérmese vagy

És az álmok az alváshoz valók

És a kívánságok egy csillagtól

Egyszerűen nem válnak valóra

Mert most már én is elmondhatom,

Hogy összekevertem az érzéseim az igazsággal

Mert tetszett, amit láttam

Mikor te és én voltunk

A dal végén rajtam volt a sor, hogy cselekedjek. Felhúztam őt a zongorától, majd magam felé fordítottam.

- Csodálatos voltál. Egyszerűen megigéztél a daloddal. Soha nem mondtam még ilyet senkinek sem.

- Én nem tudom, hogy most mit gondoljak Jorge!

- Nem kell most semmire sem gondolnod - az egyik kezemmel letakartam a szemét, majd a másikkal magamhoz húztam és egy csókot nyomtam a szájára. Bár megígértem Francisconak, hogy nem bántom meg a húgát, de Jorge Blanco vagyok az isten szerelmére. Nem lehet, hogy egy lány ennyire magával ragadjon! Mindketten teljesen belefeledkeztünk a csókba, azonban azt nem vettük észre, hogy valaki ezt végig nézte.

- Mi a fenét műveltek? - Ha tudni akarjátok ki volt az, és ezek után maradhatok e még a villában, olvassátok a következő bejegyzést, és minden kiderül.

Beso!

Jorge

1.Bejegyzés Buenos Aires

Hali csajok!

( Meg persze srácok, akik jobban teszitek, ha olvassátok a férfias feljegyzéseimet, ha meg akartok tanulni menőnek lenni mint én)

Épp most szállt le a gép, egyenesen Buenos Airesben. A húgom halálra idegesített út közben, ezért kerek perec közöltem vele, hogy neki kell cipelnie az én bőröndömet is. Mire ő idézem "Eszem ágában sincs cipelni a bőröndödet Ego Blanco, van neked két erős karod, amivel cipelni tudod őket" Nagyon idegesítő lány, de hát nincs mit tenni. Végül kénytelen voltam cipelni a mázsás bőröndöket. Természetesen a kabala fésűm is jött velem, anélkül el sem indultam volna.  Miután megismerkedtem, az én Dolly Partonnak kinéző partneremmel, annak családjánál fogunk megszállni. Ragyogó gondolat. Más sem hiányzik, mint totális idegenek között tengessem a napjaimat. Biztos egytől egyik űrlények ember testbe zárkózva. Na jó, többször nem hallgatok Ruggerora, mert a végén még megfertőz a hülyeségével. Ő egyébként az egyetlen, aki képes elviselni a stílusomat.

- Blanco igyekezz már - kiabált rám a húgom, mire én kedvetlenül magamhoz vettem a bőröndöket, és elindultam a kocsi felé, ami majd a stúdióhoz visz minket. Nagyon remélem, hogy ennél már csak jobb lesz, mert az tuti, hogy nem fogom kibírni egy hétnél tovább. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Ameddig a húgom, a sofőrrel beszélgetett értelmetlen és felesleges dolgokról, addig én az ablakon bámultam kifelé. Az idióta sofőr biztos meg akart szívatni, mert egy bukkanónál alaposan bevertem a fejemet az ablakban. Vigye el őt a fene. Lehet, hogy neki őrjítően jó a kedve, de másoknak mint nekem egyáltalán nem. Az út jó ha egy órát le vett a napból. Miután megérkeztünk, a kicsit sem hatalmas stúdióhoz, kivettük a bőröndöket és bementünk. Kívülről kicsi, de belül még kisebb. Nem is értem. hogy férnek el benne az emberek. Egyenesen a második emeletre mentünk, ami bevallom nem tett túl jót, a tökéletesre edzett lábaimnak. Hiába, muszáj néha áldozatokat hozni. Miután sikeresen gallyra ment a lábam végre felértünk. Én bekopogtam az ajtón majd bementünk.

- Jorge végre, hogy megjöttél isten hozott - köszöntött engem, egy magas szőke hajú nő, majd kezet fogott velem. Én próbáltam egy vigyort erőltetni magamra, de nem igazán sikerült. A húgom bezzeg fülig érő vigyorral az arcán ugrándozott körbe körbe, mint egy nyúl. Én leültem, pontosabban levágódtam az egyik székbe, és onnan vártam az én drága partnernőmet.

- Jorge szeretném bemutatni neked Martina Stoesselt, stúdiónk legújabb csillagát - mikor megfordultam, a látvány teljesen lesokkolt. Nem volt se hipster szemüveg, se szőke haj. Csak egy barna hajú rózsaszín kardigános 17 éves kislány. Hihetetlen, hogy az arca a smink nélkül mennyire bájos. Egy ideig szóhoz sem bírtam jutni. Talán még sem lesz ez olyan rossz gondoltam, egészen addig, ameddig ki nem nyitotta a száját.

- Nem hiszem el, hogy te vagy Jorge Blanco, én vagyok a legnagyobb rajongód! - úgy toporzékolt, mint egy óvodás kislány, aki megkapta élete első póniját és rácsimpaszkodott a jobb karomra. Máris elrontotta a kellemes hatást, ez új világrekord. Egy újabb hisztiző toporzékoló rajongó. Ha ő ilyen, már előre félek milyen lesz a családja.  Visszaültem a székbe, ő pedig mellém és továbbra is úgy kapaszkodott a karomba, mintha az élete múlna rajta.

- Na jó gyerekek. Három hónapig csak a dalra fogunk koncentrálni, hogy minden tökéletes legyen. Jorge te addig a húgoddal Martina családjával fogtok élni.

- Csúcs, de azért egy kérdést engedj meg nekem. Ti komolyan hülyének néztek engem? Egy ilyen kis ovis szinten álló lánnyal akartok párba állítani. Ennek a csajnak, az okozza a legtöbb örömöt, ha kap egy pónit vagy egy rózsaszín körömlakkot. Egyáltalán nem való énekesnek! - ekkor éreztem, hogy Martina lassan elkezdi elengedni a karomat, majd kifut a teremből. Na szép még csak most jöttem ide Buenos Airesbe és máris minden a feje tetejére állt. A kérdés csak az, hogyan fogom ezt helyre hozni. Ha érdekel, akkor várjátok meg a következő bejegyzésemet, és választ kaptok a kérdésre.

Jorge

0.Bejegyzés: Ez vagyok én(Vagyis csak voltam én)

Kedves Naplóm!

Na jó, ki a fene írja azt egy füzetszerű izének, hogy kedves? Ez csak egy könyv az isten szerelmére. Jó persze tudom, hogy a csajok odavannak érte, mint a diétás kajákért, de könyörgöm. Az én könyvem nem holmi napló, hanem Férfias feljegyzések, a mindennapi tapasztalataimról híres sztárként. Mert, hogy az vagyok. Igen Jorge Blanco, maga a megtestesült görög isten, akiért nők milliói gombolnák ki egyesével a ruhájukat csak azért, hogy én közelebbről is megismerhessem őket. Jorge Blanco, maga a megtestesült hang, aki tinilányok millióinak csal könnyeket a szemébe, és aki ettől egy kicsit sem lett beképzelt. De most mindenkiben felmerült a kérdés? Miért írok én totál felesleges dolgokról? Nos a terapeutám szerint, így sokkal jobban ki lehet engedni a feszültséget mint egyébként. Legalább az a több tucat tinilány jobban megismeri, a dögunalmas és ritka gáz életet, amiben élek. Hiába vagyok énekes, ha még egy nyamvadt dal sem került ki az ÉN kezeim közül. Mindig csak azt énekeltem, ami a kiadó szerint eladható volt. Jobban mondva olyan vagyok nekik, mint egy báb, akiből csak úgy áramlik a sok pénz. Talán én tehetek arról, hogy tökéletes arcot, és formás testet kaptam a jó istentől? Nem hinném, sokkal inkább apám a bűnös, na meg anyám, bár ő kitudja hol van. Legutóbb például Lappföldön volt, hogy találkozhasson a mikulással. De most komolyan. 40 éves létére, még találkozni akar a mikulással? Ne értsetek félre bírom én az öreg fószert, de néha egy kicsit sok belőle. Aztán ott van az én Einsteinnél is értelmesebb húgom Lodovica, akinél idegesítőbb lány még nem élt a földön. Minden nap ugyanaz a rizsa: "Én élni akarom a saját életemet, az meg, hogy te mit akarsz kezdeni a tiéddel egyáltalán nem érdekel gyökér!". Sajnálatos dolog, hogy a nyakamba maradt, mert énekesnő akar lenni. Persze a nyúl hozzá képest egy bátor állat. Nagyon szeretek hasonlatokat használni, ezzel is kifejezve, hogy egy intelligens lény vagyok, még akkor is, ha luxus villában élek, személyi edzőm és testőröm van, és mindennap 12 órát dolgozok. Az éneklésnek, is megvannak az árnyoldalai, például, hogy egy éve nem volt nőm! Már hiányzik, hogy valaki cirógassa a fülemet, vagy harapdálja, ha úgy tartja kedvem. Kár, hogy az eddigi összes csaj, akivel megfordultam csak a sok suska miatt járt velem. Persze könnyű meggazdagodni, ha van egy milliomos pasid, aki megveszi neked a legújabb Louis Vuitton táskát. De most egy kis vér és levegő cserére megyek, mert a székhelyemet Buenos Airesre cserélték. Mindezt azért, mert nekem kell duettet énekelnem, az egyik új énekes palántával, valamilyen Martinával. Amikor mutattak róla egy képet komolyan megijedtem. Szőke haj, állig kirúzsozott vörös ajkak, és olyan béna hipster szemüveg, amit még Harry Potter is megirigyelhetne. Na de a lényeg a lényegben, hogy holnap már a Buenos Aires repülőtérről fogok írni nektek, és amint földet értem már kezdődhet is az Argentín parti Blanco módra. Addig is ne feledjétek: Mindenütt jó de legjobb velem.